Tarnaméra Könyvtár

A tavalyi siker után idén is megrendezésre került a könyvtári nyári tábor, melyet 20 fős jelentkezési létszám határral hirdettünk meg. Nagy örömünkre végül 21 fővel indult útjának az idei év legnagyobb könyvtári programja településünkön, Tarnamérán. Tizenhat fő jelentkezett a 6. osztályból és öt fő vett részt az 5. osztályból a táborban. Megkezdődtek hát az előkészületek, logószerkesztés, pólórendelés, a programok megtervezése, kidolgozása, előkészítése, majd július második hetében elérkeztünk a tábor első napjához.

Minden napot személyre szabottan egy – egy topjoy kupaküzivel indítottunk, hogy megalapozzuk a jó hangulatot. Az első és második napon Jeff Kinney: Egy ropi naplója c. könyvsorozat első kötetével ismerkedtünk meg játékos formában. Megbeszéltük a képregény és a napló fogalmát. Nem volt véletlen, hogy a választás, pont erre a könyvre esett, hiszen ahogy a borítón is áll a kép s regény kifejezetten jól alkalmazkodik a táborban résztvevő gyermekek életkorához. Egy felsős fiúról szól, akinek nap, mint nap meg kell küzdenie a fiatalok legnagyobb kihívásaival, az osztálytársakkal, a tanárokkal, a családdal és azzal, mennyire fontos, hogy menők legyünk a suliban. A gyerekek a hét során 4 csapatot alkottak és teljesítményük alapján pontokat gyűjtöttek. A csoportalkotás után szituációs játékot játszottunk, majd megbeszéltük, hogy vajon mi teszi a hősöket olyan hősiessé. Ezután minden csapat rajzolt egy fát, ahol minden levélre felkerült egy – egy hősies tulajdonság. Ebéd után pletykajátékot játszottunk, majd pihenésképpen megnéztük „A kincses bolygó” c. mesét.

​

Kedden bemelegítésképpen újságpapírtáncot jártunk, majd folytattuk a könyv olvasását, és a „beszélőkő” segítségével megbeszéltük a hallottakat. A módszer lényege a szabályok betartatása mellett az volt, hogy a követ bárki elkérhette, az aktuális beszélő bárkit felkérhetett, hogy vegye át tőle a követ, és folytassa a történetet, mondja el a véleményét. A lényeg az volt, hogy mindig az a tanuló beszélhetett, akinél a kő volt. Lazításképpen a könyvhöz kapcsolódva megnéztük a „Sajtos tapizós” jelenet videóklipjét, ami szintén az „Egy ropi naplójához” kapcsolódik, és el is kanyarodtunk a következő feladathoz, ahol megbeszéltük, milyen zenei műfajt is képviselt (rap) a videó. Megismerkedtünk a szleng fogalmával és gyűjtöttünk össze olyan szleng szavakat, amelyek átszövik a gyerekek minden napjait. Ezután az összegyűjtött szavak segítségével minden csapat saját rap szöveget írt, és adott elő. Tízórai szünet után alkotóműhely következett, ahol minden csapat más és más feladatot kapott. A feladat megvalósításához minden diáknak szüksége volt a kreativitásra és a csapatmunkára. A csapatok azt a feladatot kapták, hogy az eddigi ismereteik alapján készítsenek könyvborítót, könyvajánlót, plakátot és képregényt az „Egy ropi naplójával” kapcsolatban. Mire az ebédhez értünk szebbnél szebb munkákat készítettek a gyerekek. Délután a „Ha nem kérdeztek kimegyek” játékot játszottuk, majd megnéztük az „Egy ropi naplója” alapján készült mozifilmet.

​

Szerdai délelőttünk témája „A legnagyobb showman” c. filmhez kapcsolódott. Mielőtt megnéztük volna, idézetekkel ismerkedtünk meg a filmből, anélkül, hogy megbeszéltük volna azok tartalmát. Miután megnéztük a filmet a csapatok azt a feladatot kapták, hogy menetlevelükbe válasszanak egy idézetet, vagy írjanak egy jelmondatot csapatuknak.

Ebéd után parola játékot játszottunk, ahol a diákok titkos jókívánságokat írtak egymásnak anélkül, hogy tudták volna, kitől érkeztek az üzenetek. Ezután activity játékot játszottunk. A délután további részében Komló – Szabó Ágnes – a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár munkatársa – rendkívüli játékokkal érkezett hozzánk. Az első játékban a gyerekeknek dixit kártyák közül kellett választani egyet, majd el kellett mondaniuk egy olyan emléket a táborból, amely kapcsolódott a kártyán lévő képhez. A második játék a „Cserélj, lopj, csomagolj ki” könyv csere – bere címet viselte, nem véletlen, hiszen miután a nagy létszámból adódóan a gyerekek csapatokat alkottak, minden csapat választhatott magának egy becsomagolt könyvet. Már itt kiderült, hogy nem biztos, hogy azok a csapatok jártak jól, akik a legkisebb könyvet választották. A játékszabály végtelenül egyszerű volt: minden csapat egymást követően dobhatott a dobókockával, ha egyest dobott a könyvet el kellett cserélnie a tőle jobbra ülő csapattal, ha kettest dobott, akkor a tőle balra ülővel. Ha hármast, vagy négyest dobott, akkor el kellett lopnia a könyvet valakitől, és a könyvet akkor csomagolhatta ki, ha ötöst, vagy hatost dobott. Azok a csapatok, akiknek kicsomagolásra került a könyvük kimaradtak a játékból, de miután már csak egy csapatnak maradt becsomagolva a könyve az összes csapat visszakerült a játékba. Miután kiderült a csomagok tartalma, s a könyvek a végső csapatukhoz kerültek a diákok azt a feladatot kapták, hogy ismerkedjenek meg a könyvek tartalmával, olvassanak bele, majd válasszanak ki három szót, a megadott szavak közül, amely szerintük a saját könyvükre jellemző. Miután mindenki végzett, közösen megbeszéltük a könyvek tartalmát. Ezúton is köszönjük Áginak és a megyei könyvtárnak ezt a különleges könyvajánlót, a táborban való részvételt, ezt a szuper foglalkozást.

​

Csütörtökön „Érzék(k)el” játékkal indítottuk a napot. A csapatok libasorban sorakoztak fel, majd az utolsó embertől indítva egy szót az első emberig, ki kellett találniuk, vajon mi lehetett az üzenet, de mindezt úgy, hogy üzenni csak úgy tudtak, ha az ujjaikat használva egymás hátára írtak. A következő játék a „Neked jó a szimatod?” nevet kapta, hiszen a gyerekeknek nem kellett mást tenniük, mint a szimatjukra hagyatkozniuk. Minden csapatból egyszerre egy ember vehetett részt a játékban. A szemüket bekötve ki kellett találniuk mi is lehet az orruk előtt, ilyenek voltak többek között a fahéj, mustár, hagyma, tepertő, citrom, stb. Ezután mesélés következett. Minden gyermek választott egy képet, amelyen egy – egy arctalan ember arcának csupán a körvonalai voltak láthatóak és el kellett mesélniük, vajon ki is lehetett az, akit a képen láthattunk. Tízórai szünet után megismerkedtünk a silent book fogalmával, a szöveg nélküli könyvek világával. A foglalkozás alkalmával Alice Hoogstad: Das Kunterbunte Monsterbuch c. könyvét „olvastuk el” a gyerekek nyelvén, amely arról szólt, hogy először csak egy, majd egy csapat gyermek elkezd rajzolni színes szörnyecskéket a fekete fehér felnőttektől hemzsegő utcákra, majd a felnőttek letakaríttatják ezeket a színes, életre kelt szörnyeket a gyerekekkel, de miután az összes szörny eltűnt, az egyik gyermek újra el kezd rajzolni. A következőkben a gyerekek is azt a feladatot kapták, hogy kezdjenek el rajzolni, találjanak ki egy silent book történetet és tervezzenek hozzá egy színes könyvborítót. Ebéd után mindenkinek ki kellett választania egy személyt, akinek egy személyes üzenetet szeretett volna küldeni. Az üzenetben azonban csak a morze ABC jeleit használhatta. Miután megkapták az üzenetet, mindenkinek le kellett fordítania a sajátját. Miután az üzenetek célba értek minden gyermek választott egy számára tetszőleges könyvet a polcról, amelyet másnap ismertetett a résztvevőkkel. El kellett mondania, hogy szívesen elolvasná – e az adott könyvet, vagy sem, majd döntését meg is kellett indokolnia.

Csütörtök este egy szuper közös családi nyársalásra hívtuk a diákokat és családjukat a helyi Platán rendezvényházba, ahol a másnap délelőtt nagy részét is töltöttük.

​

A tábor utolsó napján kimozdultunk a könyvtár falain túl és végre elérkezett a gyerekek által várva várt számháború ideje. Ezután activityt és bizalomsétát játszottunk.

​

Ebéd után megbeszéltük a legjobb és legrosszabb élményeket, érzéseket (az, hogy rövid volt) a táborral kapcsolatban, majd mindenki elnyerte méltó jutalmát, és kihirdetésre kerültek a helyezések is. Aki nem hiszi, járjon utána!

​

A táborról készült képek megtekinthetőek könyvtárunk facebook oldalán:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.2426704050898723&type=3